A mintegy 160 négyzetméteres alapterületű lakás valójában egy Pest közeli település határában épülő lakópark „faluszéli” háza. Maga az épület egyszerű, kissé geometrikus formavilágával, hófehér színével jócskán kilóg a „lakópark-falu” házainak színpompás sorából. A belső terek – mintegy leképezve a külsőt –, szintén az egyszerű elegancia, a szín- és formaharmónia jegyeit viselik.

– Zenétek és a dalszövegek mediterrán életérzést sugallnak, s az ember hajlamos arra gondolni, hogy talán az otthonod is ilyen jellegű. Színes, lágy, tele ívelt bútorokkal, kecses terekkel, burjánzó enteriőrökkel, némi esetlegességgel fűszerezve. Ezzel szemben kellemesen geometrikus, visszafogott és elegáns árnyalatokkal kivitelezett lakásban élsz.

– Ami a mediterrán hangulatot illeti, nem jársz messze az igazságtól: a kezdet kezdetén valóban kacérkodtam vele. Hosszabb folyamat eredménye az, ami itt látható, s csakugyan köszönő viszonyban sincs a mediterránnal.

– Hallhatnánk a történetét? Egyáltalán, hogyan keveredtél ebbe a „faluba”?

– Eleinte a pesti oldalon tallóztam a lakáslehetőségek között, de igazából egyik sem ragadott magával. Beavatott ismerőseim egyike, aki korábban itt vett házat, csalogatott ki, mondván, hogy van még néhány eladó házhely, érdemes megnézni, biztos, hogy nekem is megtetszik. És igaza lett: már a legelső szemrevételezéskor eldöntöttem, hogy falulakó leszek. Azon a bizonyos, kellemes nyári napon, lekanyarodva az autópályáról az útszéli fák zöld lombsátra övezte bekötőútra, úgy éreztem, hogy hazaérkeztem. Ekkortájt, mi tagadás, még motoszkáltak a fejemben a mediterrán házról – mint később kiderült, meglehetősen zűrzavaros – gondolatok. Ám a párom révén megismert fiatal építész-belsőépítész, Farkas Zoltán sok-sok beszélgetés eredményeként tökéletesen tisztázta és pontosan megfogalmazta elképzeléseimet, amelyeket egy sor fantasztikus ötlettel egészített ki. Kiderült, hogy a minimál, az egyszerű, tiszta vonalak, a visszafogott, egymással harmonizáló pasztell-árnyalatok állnak igazán közel a lelkemhez. És persze a lakályosan nagy terek, a lakályosra helyezve bennük a hangsúlyt.

– A téralakítás nemcsak mértéktartó, hanem különlegesnek is nevezhető, minthogy az előtérből induló közlekedő-folyosó egy térbe került a tetőablakok osztotta tetősíkkal. Ráadásul csak egy falszakasz választja el a nappali-étkező-konyha együttesétől.

– A belsőépítész sziporkája a közlekedőnek a tetősík felé történt megnyitása és a tetősíkon elhelyezett ablakok. Fantasztikus élmény az égbolt látványa és a beáramló fények, ahogy megtörnek a mennyezetet jelképező gipszkarton „díszgerendákon”. Ez az egyik kedvencem a lakásban. A másik a fürdőszoba, amelyet a két háló közé helyezett el Zoltán. Ennek az a különlegessége, hogy a ház falsíkjából „kiugratva” ablakok határolják a kád hosszát és szélességét. Vagyis a kádban ülve bámulhatjuk a szelíd hajlatú dombokkal övezett tájat. Van harmadik kedvencem is, mégpedig a nappalit a közlekedőtől elválasztó falszakaszba, pontosabban a gardróbszekrénybe épített kandalló, amely szintén a belsőépítész briliáns ötlete.

– Sajátos, ahogyan az előtérből induló, felülvilágított közlekedőt hasznosítottátok, amely egyúttal ketté is osztja a ház alapterületét.

– Lényegében a közlekedő lett a ház hosszanti tengelye, amelyet a dolgozószoba zár le. Az egyik oldalán, közvetlenül a bejárat mellett a vendég-WC és -zuhanyozó, valamint a terasszal összenyitható nappali-étkező-konyha kapott helyet. A másikon a garázs, illetve a fürdőszoba és az azt közrefogó két háló. Szerintem nagyon logikus, praktikus és áttekinthető a térelosztás. A ház hosszát követő közlekedőt is maximálisan hasznosítottuk, minthogy mindkét oldalán gardróbszekrények sorakoznak.

– A belsőépítész tehát megfogalmazta, megtervezte; de, ahogy mondják, a részletekben rejlik az ördög...

– Ezt nagyon gyorsan felmértem magam is, és minden egyes, beépítésre kerülő anyagot, a beépített bútoroktól a hideg- és a melegburkolatokig sok-sok utánjárással én magam szereztem be, ügyelve a színharmónia mellett a minőségre is. Az összes beépített bútorunkat Zoltán tervezte, a manapság szokatlanul precíz kivitelezést pedig Búcsú Csaba asztalosmesternek köszönhetjük, aki ráadásul sok jó ötlettel rukkolt elő maga is, meg is valósítva azokat. Az pedig szinte már magától értetődő volt, hogy a bebútorozást is magunkra vállaltuk a párommal. Nem kis energiánkba telt, amíg megtaláltuk a kényelmes, szín- és formavilágában megfelelő ülőgarnitúrát a nappaliba, valamint az étkező berendezéseit. Vannak még megvalósításra váró elképzeléseink, de sokkal több bútort nem szeretnénk magunk köré, hogy élvezhessük a levegős tereket.

Remek dolog itt lakni! Bármilyen nehéz napom van, már hazafelé jövet érzem, hogy egyre jobban oldódnak bennem a felhalmozódott feszültségek. Átlépve a küszöböt pedig mintha a nyugalom szigetére érkeznék meg. Valami iszonyú jó – például öt találat a lottón –, vagy rossz kellene történnie ahhoz, hogy megváljak falubéli házamtól.