A k�t zen�sz �ppen osztogatta az autogramokat, amikor arra lettek figyelmesek, hogy Tibi vadi�j aut�j�ba beletolat egy n�. Az �r�lt n�szem�ly fenyeget�z�tt, pedig � volt a hib�s, a fi�k nem hagyt�k annyiban, de a rajong�kat sem v�ratt�k meg.

Az eg�sz egy h�tk�znapi koccan�snak indult, de v�g�l kem�ny vita kerekedett bel�le -mondta Tibi m�g mindig nagyon d�h�sen m�r a kocsiban is telefon�lt a n�, majd abb�l kisz�llva sem hagyta abba, hi�ba �lltunk mellette �s n�zt�nk r� k�rd�en. Arr�l sem vett tudom�st, hogy besz�l�nk hozz�. Mikor nagy nehezen abbahagyta, k�z�lte, hogy � erre nem �r r�, �hes �s mennie kell dolgozni, majd v�llat r�ntva elindult. Tomi persze nem hagyta annyiban, finoman ut�nany�lt �s megfogta a karj�t, a n� erre mint egy vadmacska �r�letes karmol�sz�sba �s pofozkod�sba kezdett. „Val�sz�n�tlen volt az eg�sz, ilyet m�g �letemben nem l�ttam, a kezem az�ta is tiszta v�res karmol�s. Rend�rt h�vtunk, aki szerencs�re l�tta a helyzetet �s nehezen b�r, de v�g�l siker�lt rendet tennie.” A fi�k feladt�k, hiszen az �zletben v�rtak r�juk �s nem hagyhatt�k cserben azokat, akik miattuk l�togattak el a lemezboltba.